|
2023-12-16 20:30:28, szombat
|
| |
| |
TANULSÁGOS TÖRTÉNETEK 
A JÓL MEGTERVEZETT NYUGDÍJ!
A bristoli állatkert mellett egy parkoló található, amely 150 személygépkocsi és 8 busz számára biztosít parkolást az állatkerti látogatások ideje alatt.
25 évig a jegyeket egy nagyon kedves és udvarias parkoló őr adta ki, az ár autóknak 1.40 font és buszoknak 7 font volt.
Aztán egy nap, 25 év eltelte után, egyetlen munkanapot ki nem hagyva a parkoló őr nem jelentkezett. Az állatkert vezetősége felhívta a városi tanácsot kérvényezve egy másik parkoló őrt. A tanács pár napos vizsgálat után azt a választ küldte, hogy a parkolás nem a város, hanem az állatkert
feladatkörébe tartozik és ahogy eddig, ezek után is nekik kell megoldani.
Az állatkert jelezte, hogy a parkoló őr a város alkalmazottja volt, a tanács pedig azt válaszoltam, hogy a parkoló őr soha nem kapott tőlük fizetést.
Közben valahol egy spanyol vagy francia vagy olasz tengerparti villájában üldögélve élvezve a nyugdíjas életet egy parkoló őr élt vidáman, aki egyszerűen nap mint nap megjelent az állatkert parkolójában és begyűjtötte a parkolási díjakat, kb. £560 naponta - 25 éven át.
Heti 7 alkalommal, 25 éven át ez az összeg több mint 7 millió font lett....és soha senki nem tudta még az illető nevét sem.
(London Times)
A MOCSKOS CSAVARGÓ!
Jeremiah Stepek amerikai lelkész, mocskos csavargónak álcázta magát, és elment 10.000 kereszténynek prédikálni a templomba, ahol annak a templomnak az új lelkészeként mutatták be.
Elment a templomba és 30 perccel azelőtt, hogy a szertartás elkezdődött volna, elkezdett alamizsnát kérni.
A templomba belépő hívek, elégedetlenkedett a koldussal szembe, aki a templom előtt állt. Csak néhány dollárt kért, a kórusban lévő keresztényekről, de nem adtak neki.
Ezután bement a templomba és megpróbált elöl ülni, de a vezetők megkérték, hogy üljön hátra. Hátrament és leült a templom hátsó sorába.
Az Isten tisztelet elkezdődött, az egyik felelős ember odament a szószékhez, és azt mondta, fontos bejelentés szeretne tenni: szeretném bemutatni nektek Jeremiah Step lelkészt.
Az emberek elkezdtek tapsolni, és kíváncsian nézték, ki lehet az új lelkész.
Amikor a hátul ülő koldus felállt, és elindult előre a szószék felé, a taps leállt és mindenki ámulva nézett rá.
Miután ott állt elöttük, egy pillanatnyi csend támadt.
Ekkor Jeremiah fogott egy mikrofont és idézett az evangéliumból.
" Akkor Jézus ezt mondta nekik: éhes voltam nem adtatok enni, szomjas voltam nem adtatok inni, idegen voltam, s nem fogadtatok be...amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek.
Ránézésre az egyház tagjaira, és azt kérdezte: mi történt ma a szemetekkel?
Sok hívő sírt, mások meg szégyenkezve, lehajtották a fejüket.
Ekkor a lelkész ezt mondta: ma embereket látok a templomba, de Krisztus templomát nem látom. A világ tele van hívőkkel, de Jézus követőkkel nem.
Aztán csak annyit mondott: ..viszlát...
Majd jövő héten találkozunk.
Hívőnek lenni sokkal többről szól, mint keresztet viselni a nyakban, vagy az egyház tagjának lenni.
Hívőnek lenni azt jelenti, hogy Krisztus követője, tanítványa vagy és ezt éled is a mában. Mi ne legyünk ilyen képmutató hivő emberek! Ámen.
A SÁNTA KISKUTYA
Egy kutyatenyésztő hirdetést adott fel és plakátokat ragasztgatott ki, mivel 9 kölyökkutyája született. Sokan jöttek megnézni és előjegyeztetni maguknak a kiskutyákat, mert nagyon jó hátterű ebek kölykeiről volt szó.
Egyik nap jött egy kisfiú is, kezében egy rövidke botdarabkával..
- Csókolom, bácsi! Van egy kis gyűjtött pénzem, mert már régóta szeretnék egy kutyát. Meg szabad néznem őket?
- Természetesen. Gyere velem hátra, most éppen a házukban vannak, de várj, félrevonom az anyjukat, mert nem mindig örül a látogatóknak, aztán kihívom őket - válaszolta a tenyésztő.
Ahogy szólt nekik, rögtön kiszaladtak a házukból és hozzájuk futottak. Teli voltak élettel, vidámsággal csak úgy libegett a fülük a szélben és oda-vissza előzgették egymást.
De egy a sok közül lemaradva, bicegve botorkált ki a kis házikóból. Szegényke nem tudott úgy futni, mint a többi kölyök, mert sántán született.
Ahogy a kisfiú meglátta, felcsillant a szeme és így kiáltott:
- Őt kérem!
- Aranyos tőled fiacskám, de ő nem fog meggyógyulni. Soha nem fog tudni úgy futni, mint a többi kölyök, és így csak nehezen fog tudni veled játszani. Jobb ha inkább nem őt választod - reagált rá a tenyésztő.
Erre a kisfiú megfogta a bal nadrágja szárát, és felhúzta a combjáig.
A tenyésztő döbbenten látta, hogy a fiúnak lábprotézise van. Szóhoz sem jutott.
- Bácsi kérem, hagy vegyem meg azt a sánta kutyát! Én sem tudok úgy futni, mint az iskolatársaim. Szükségem van egy megértő társra, aki együtt tud érezni velem! - fakadt ki magából a kisfiú.
- És mondd, miért hoztad magaddal azt a kis botot? - kérdezte a tenyésztő.
- Azért, hogy amelyik az enyém lesz, annak nekiadjam! - felelte a legényke.
- Na akkor add oda neki és viheted is!
- És mennyit kell fizetnem, bácsi? - kérdezte kíváncsian a kisfiú.
- Nem pénzért adom, hanem a megértő szeretetedért! A szeretetet nem lehet megvásárolni, légy vele boldog!
- A kiskutya szájában a bottal odajött a fiúhoz, és szemeivel szinte mondta: "Mehetünk kis gazdám!" - és a kisfiú szemében könnyek csillantak meg...
(ismeretlen szerzőtől)
AZ IGAZI PEDAGÓGUS! /Bár így történne, sok életet megmenthetnénk vele/
"Egy fiatal férfi meg szólítja a padon ülő idős urat:
- Emlékszik rám?
És az öreg nemet mond neki. Aztán a fiatalember elmondja neki, hogy az ő tanítványa volt. A professzor megkérdezi tőle:
- Ó, igen? És most mit csinálsz?
A fiatalember így válaszol:
- Hát én tanár vagyok.
- Ó, milyen kedves, mint én? - mondja neki az öreg.
- Nos, igen. Valójában azért lettem tanár, mert ez inspirált arra, hogy olyan legyek, mint Ön.
Az idősebb kíváncsian megkéri a fiatalembert, mondja el neki, miért. A fiatalember pedig elmeséli neki ezt a történetet:
- Egy napon egy barátom, szintén diák, megérkezett az iskolába egy gyönyörű új órával, és elloptam. Nem sokkal ezután a barátom észrevette a lopást, és azonnal panaszt tett tanárunknak, aki Ön volt. Így szólt az osztályhoz:
- A mai órán ellopták egy tanuló óráját. Aki ezt tette, kérem, adja vissza.
De nem vittem vissza, mert nem akartam. Aztán becsukta az ajtót, és azt mondta mindenkinek, hogy álljanak fel, mert egyenként megnézi a zsebeinket. De először azt mondta, csukjuk be a szemünket. Így tettünk, és Ön keresett a zsebeinkben, és amikor hozzám jött, megtalálta az órát, és elvette.
Folyamatosan kutatta mindenki zsebét, és amikor végzett, így szólt:
- Nyissátok ki a szemeteket ! Megtaláltam az órát.
- Soha nem mondott nekem semmit, és soha nem említette az epizódot. Soha nem mondta, ki volt az, aki lopott. Azon a napon örökre megmentette a méltóságomat. Ez volt életem legszégyenletesebb napja. Bár soha nem szidott meg, és nem hívott fel, hogy erkölcsi leckét tanítson, világosan megkaptam az üzenetet. És ennek köszönhetően megértettem, hogy egy igazi pedagógusnak ezt kell tennie. Emlékszik erre az epizódra, professzor?
És ő így válaszolt:
- Emlékszem arra a helyzetre, az ellopott órára, amikor mindenki zsebében keresgéltem, de nem emlékeztem rád, mert én is lehunytam a szemem, miközben néztem. Ez a tisztesség lényege.
"Ha a hiba kijavításához meg kell alázni, akkor nem tudsz tanítani."
AZ IGAZSÁG NEM A MÁSIK OLDALON VAN
Hosszú út után nagy nehezen megérkezett Muhammed Kölnbe, a pályaudvar mellett guggolt, szotyit köpködve csorba fogai közül a járdára.
Ekkor hirtelen megjelent egy tündér.
- Azért jöttem, hogy teljesítsem három kívánságodat.
Muhammed alig tudott szóhoz jutni a meglepetéstől, de egy szó mint száz, csak kipróbálja, hogy igaz-e.
- Nézd, milyen rossz fogaim vannak. Szeretném, ha meglenne az összes, hibátlanul.
Még be sem fejezte, azonnal érvénybe lépett a menekülteket védő és megsegítő törvény, ami kimondja az ingyenes szociális ellátást, és Muhammednak máris gyönyörű hófehér fogsora lett, ami úgy csillogott, akár egy hollywoodi filmsztáré.
Erre Muhammed azt mondja:
- Vágyakozom a négy feleségem és a 15 gyermekem után, a szüleim és testvéreim után is, valamint a feleségeim szülei és testvérei után is. Szeretném, ha mind együtt laknánk egy szép nagy luxus villában és legyen rengeteg pénzünk.
Még ki sem mondta Muhammed, máris egy gyönyörű villában találta magát. Körülötte az összes rokona.
Az asztalon egy kivonatot talált, amely a bevándorlók családjainak egyesítési jogairól szólt, valamint a segélyezésekről, és tele volt bankkártyákkal és a pénzhez jutás magyarázataival, segélyezési javak megszerzési menetével.
Muhammed annyira boldog volt, hogy nem is tudta, mit is kérjen harmadiknak a tündértől.
Végül megszólalt:
- Szeretnék én is egy igazi német lenni és nem csak állampolgárként. Szeretnék szőke, kék szemű lenni, a nevem Fritz Schultz legyen.
Még be sem fejezte a mondatot, máris ott találta magát az állomáson, guggolva és szotyolát köpködve a foghíjas szájával.
Elképedve kérdezte a tündért:
- Mi történt?!
A tündér ezt válaszolta:
- Nem szégyelli magát, Schultz úr?! Itt üldögél és az államtól várja a segítséget?! Egyedül kell megoldania a jövőjére nézve minden gondját! Szedje össze magát és menjen dolgozni!
AMIKOR ISTEN A NŐT TEREMTETTE... - Szösszenet
Amikor Isten a nőt teremtette, késő estig dolgozott a hatodik napon. Egy angyal arra járt, és megkérdezte:
- Miért töltesz annyi időt ezzel?
És az Úr azt felelte:
- Láttad az összes specifikációt, aminek meg kell felelnem, hogy megformáljam őt? Mosható legyen, de ne műanyag, Több, mint kétszáz mozgó alkatrészből áll, melyek mindegyike cserélhető kell, hogy legyen és mindenféle étellel működnie kell, képesnek kell lennie egyszerre több gyermeket karjában tartani, megölelni őket úgy, hogy az meggyógyítson mindent a lezúzott térdtől az összetört szívig és mindezt mindössze két kézzel.
Az angyalra mindez mély benyomást tett.
- Csak két kéz... lehetetlen! És ez a standard modell?! Túl sok munka ez egy napra... várj holnapig, és fejezd be őt akkor.
- Nem - mondta az Úr. - Már annyira közel vagyok, hogy befejezzem ezt a teremtmény, mely szívem legkedvesebbje lesz. Meggyógyítja magát, ha beteg, és egy nap 18 órát tud dolgozni.
Az angyal közelebb jött, és megérintette a nőt.
- De Uram, olyan puhának alkottad őt.
- Igen, puha. - mondta az Úr. - De erősnek is alkottam. El sem tudod képzelni, mit elvisel és legyőz.
Tud gondolkodni? - kérdezte az angyal.
Az Úr azt felelte: - Nemcsak gondolkodni tud, de érvelni és egyezkedni is.
Az angyal megérintette a nő arcát...
- Uram, úgy tűnik, a teremtmény ereszt! Túl sok terhet róttál rá.
- Nem ereszt... - ezek könnyek javította ki az Úr az angyalt.
- Az mire való? - kérdezte az angyal.
És mondá az Úr:
- A könnyekkel fejezi ki bánatát, kételyeit, szeretetét, magányosságát, szenvedését és büszkeségét.
Ez igen nagy hatást tett az angyalra;
- Uram, te zseniális vagy. Mindenre gondoltál. A nő valóban csodálatos!
Valóban csodálatos!
Olyan erő birtokában van, melyekkel ámulatba ejti az embert. Képes kezelni a gondokat és nehéz terheket hordozni. Magában tudja tartani boldogságát, szeretetét és véleményét. Mosolyog, mikor sikoltani szeretne.Dalol, mikor sírni volna kedve, sír, mikor boldog és nevet, mikor fél. Harcol azért, amiben hisz.Kiáll az igazságtalansággal szemben.Nem fogadja el a “Nem"-et válaszul, ha tud egy jobb megoldást. Átadja magát, hogy családja gyarapodhasson. Elviszi a barátját orvoshoz, ha fél.Szeretete feltétel nélküli.Sír, ha gyermekei győzedelmeskednek. Boldog, ha barátai jól vannak.Örül, ha születésről vagy esküvőről hall. Szíve összetörik, ha közeli rokona vagy barátja meghal. De megtalálja az erőt, hogy elboldoguljon az élettel. Tudja, hogy egy csók és egy ölelés meggyógyíthat egy összetört szívet.
Csak egyetlen hibája van... ELFELEJTI, MENNYIRE ÉRTÉKES..."
AUSZTRÁL NYUGDÍJ!
Elértem a nyugdíj korhatárt, bementem járandóságomért a nyugdíjbiztosítóm helyi fiókjába. A pult mögött ülő fiatal nő, életkorom ellenőrzése végett, kérte a jogosítványomat. (Ausztráliában nincs személyi igazolvány)
Végigkutattam a zsebeimet, és rájöttem, hogy a tárcám otthon maradt. Mondtam neki, hogy sajnálom, haza kell érte mennem, majd később megint eljövök. Mire a nő
mosolyogva:
- Gombolja ki az ingét.
Nem értettem mit is akar, de kigomboltam. Az az ősz szőr a mellén nekem elég bizonyíték, mondta a hölgy és átvette tőlem a kitöltött űrlapot. Mikor hazaértem, talán az indokoltnál kissé izgatottabban meséltem a nejemnek az irodában történteket.
Erre a nejem:
- Miért nem toltad le a gatyádat is Még rokkantságit is kaphattál volna!
BOZÓTOS KERT PERE
Két fiatalember egy este színház után hazafelé tartott, és megláttak egy jól öltözött, csinos fiatal hölgyet, akit feltűnően követni kezdtek.
Az egyik férfi odaszólt a másiknak:
- Nem sajnálnék 100.000 forintot, ha az éjszakát vele tölthetném!
Nagy meglepetésükre a nő hátrafordult, és így szólt:
- Rendben, akkor 100.000 Ft!
Mivel a nőnek jó megjelenése és kellemes hangja volt, a férfi elbúcsúzott barátjától, és elkísérte a nőt a lakására, ahol azonnal ágyba is bújtak. Másnap reggel a fiatalember átadott a nőnek 50.000 Ft-ot, és távozni készült. A nő így szólt:
- Ha nem kapom meg a másik felét is a pénzemnek, beperellek!
A férfi persze kinevette:
- Kíváncsi vagyok, hogy gondolod a dolgot?
Nemsokára - nagy meglepetésére - idézést kapott, jelenjen meg a bíróságon, mint alperes. Rögtön elrohant az ügyvédjéhez, és elmondta, mi is történt. Az ügyvéd így szólt:
- Nem hiszem, hogy a nő megnyerhetné ezt a pert, de érdekes lesz meghallgatni, hogyan is tálalja fel az esetet.
A tárgyaláson a nő ügyvédje a szokásos formaságok után így szólt a bíróhoz:
- Tisztelt bíró úr! Ügyfelemnek van egy kis tulajdona, egy kertecske, némi bozóttal körbevéve. Ezt a birtokot ő bérbe adta az alperesnek adott időtartamra 100.000 forintért. Az alperes a birtokjogot megkapta, a tulajdont nagymértékben használta is, ám a visszaszolgáltatáskor csak a kialkudott bérleti díj felét, 50.000 forintot fizetett. A bérleti díj az átadott tulajdon minőségéhez, és a kialkudott használati időhöz mérten nem jogellenesen magas, így kérem a Bíróságot, hogy kötelezze az alperest a hátralék megfizetésére.
A férfi ügyvédje igencsak elámult az ügy tálalásán. A módszerhez igazodva kissé megváltoztatta védekezésének módját. Így szólt a bíróhoz:
- Bíró úr! Ügyfelem véleménye szerint a hölgy tulajdona valóban figyelemre méltóan szép környezetben lévő, gondosan karbantartott birtok. Azonban ügyfelem talált egy forrást is a birtokon, mely köré saját köveket helyezett el, saját tulajdonában lévő csövét, és saját pumpát engedett bele, mindezt a munkát tulajdon két kezével végezve. Az ekképpen elvégzett munka véleményünk szerint igencsak ellensúlyozza a meg nem fizetett tartozást, ezért kérem a Bíróságot, hogy a hölgy követelését utasítsa el.
A nő ügyvédjének válasza így hangzott:
- Bíró úr! Ügyfelem elismeri, hogy az alperes valóban találhatott forrást a birtokon, mivel ez természettől fogva a birtok elválaszthatatlan része, ám erről az alperesnek már korábban tudomása kellett legyen. Az alperes valóban létrehozta az általa leírt létesítményt, ám ha nem tudott volna előzetesen a forrásról, igen valószínű, hogy a bérleti tranzakció létre se jön. Fontos még megjegyeznem, hogy a bérleti idő lejártakor az alperes az említett köveket eltávolította, a csövet a forrásból kihúzta, és a pumpát is magával vitte.. Ezen művelet közben nemcsak megbontotta a környező bozót természetes állapotát eszközeinek elszállításakor, de a forrást is eredeti méretéhez képest erősen kitágítva hagyta ott, ezzel egy esetleges újabb, hasonló összegű bérbeadás esélyeit jelentősen csökkentve. Tehát ezek figyelembevételével kérjük a követelés megítélését.
A nő megnyerte a pert.
EGY KIS MESE! - MESE?
A hangya a forró nyarat szorgalmasan végig dolgozta, építgette-szépítgette házát, és élelmet halmozott fel felkészülvén a kemény télre.
A tücsök úgy gondolta, a hangya bolond, és végig múlatta a nyarat
Eljött a hideg tél, és a nélkülöző tücsök sajtótájékoztatót hívott össze azt a kérdést feszegetve, hogyan lehet az, hogy míg egyesek kint fagyoskodnak a hidegben, mások úgy élnek, mint a hangya.
A CNN, az RTL Klub, a TV2 és az MTV felvételeket mutatott be a didergő tücsökről, és a melegben, terített asztal mellett henyélő hangyáról.
A világ döbbenten konstatálta az égbekiáltó különbséget. Hogyan lehetséges egy ilyen jól fejlődő, épülő országban a tücsköt így sorsára hagyni?
A NZSZ(Nemzetközi Zöld bogarak Szövetsége) vezetői több hírműsorban is "zöld ellenes elfogultsággal" vádolták a hangyát, és felhívták a figyelmet arra a szomorú tényre, hogy a világon sok tücsök áldozata ennek a kirekesztő mozgalomnak.
Breki, a béka, a tücsökkel együtt lépett fel a Mónika Show-ban, és mindenki könnyekre fakadt, amikor az "Azért Vannak A Zöld barátok" című slágert énekelték.
A Köztársasági Elnök és felesége egy jótékonysági bálon támogatásukról, biztosították a tücsköt, és olyan javak juttatását helyezték kilátásba, amiből a tücsök az előző kormányzati ciklusban kimaradt; ahogy a miniszterelnök fogalmazott:
- "...hogy ne süvölthessenek újra az előző rendszer szelei".
Egy politológus a "Mély víz" adásában kifejtette, hogy a hangya a tücsök kárára szépen meggazdagodott, és egyúttal az ilyen típusú jövedelmek elvonását célzó adójogszabály
szükségességét hangoztatta az "egyenlő közteherviselés" szellemében.
Végül, az "Egyenlő Esélyeket Az Anti-Zöldekkel" szervezet hathatós közreműködése nyomán a hangyát visszamenőleges hatállyal megbírságolták, mert nyári munkái közben nem foglalkoztatott elegendő számú zöld bogarat, adótartozásait behajtották, és házát az állam elkobozta.
A történet végén látjuk, amint a tücsök felélte a hangya utolsó téli élelemtartalékait a kormánytól kapott házban (ami nemrég még a hangyáé volt), a hangya pedig eltűnik a hóban.
Másnap reggel pedig a tücsök fogta a cókmókját és (mivel sikerült teljesen felélnie a hangya vagyonát) elindult egy újabb hangyát keresni.
Ha a mai magyar valósággal bármi összefüggést vél felfedezni, az csak a véletlen műve!
Azt pedig nem is mondtam,hogy a hangya egy rohadt rasszista!"
EGY KIS TÖRTÉNET BARÁTAIMNAK:
The priest in a small Irish village had a rooster and ten hens
Egy kis írországi faluban a papnak volt egy kakasa és tíz tyúkja.
he kept in the hen house behind the church
A templom mögött egy ólban tartotta őket.
One Sunday morning, before mass, he went to feed the birds and discovered
Egyik vasárnap mise előtt ment etetni a baromfiakat és észrevette:
that the cock was missing.
a kakas hiányzik.
He knew about cock fights in the village, so he questioned his parishioners in church.
Tudta, a falusiak sutyiban néha kakasviadalt rendeznek, ezért elhatározta: kérdőre vonja híveit.
During mass, he asked the congregation,
Mise közben megkérdezte a gyülekezetet:
'Has anybody got a cock? '
Kinek van kakasa?
(a "cock" - mint ismeretes - kukit is jelent angolul).
All the men stood up.
Minden férfi felállt.
'No, no, ' he said, 'that wasn't what I meant.
Has anybody seen a cock? '
Nem, nem arra vagyok kíváncsi;
azt akarom tudni, ki látott egy kakast ?
All the women stood up.
Erre minden nő felállt.
'No, no, ' he said, ' that wasn't what I meant.
Has anybody seen a cock that
doesn't belong to them? '
Nem, nem, mondta a pap, nem úgy értettem.
Van-e valaki, aki látott olyan kakast, ami nem az övé ?
Half the women stood up.
A női hívek fele felállt.
'No, no, ' he said, 'that wasn't what I meant.
Nem, nem, mondta a pap, nem úgy értettem.
‘ Has anybody seen MY cock? ‘
Van-e valaki, aki látta az én kakasom ?
Sixteen altar boys, two priests and a goat stood up.
Erre felállt tizenhat ministráns, két pap és egy kecske;
The priest fainted.
- a miséző pap pedig elájult.
Mező Gábor: CIGÁNYPECSENYE
K. úr leült kedvenc asztalához, és kinyitotta az étlapot. Öltönyt viselt, úgy tanulta édesapjától, hogy illik kiöltözni, ha az ember étterembe megy. Így szokta meg, erre nevelte a fiát is. A pincér is elegáns volt, illendően üdvözölték egymást, majd jött a kérdés: mit hozhatok, kérem? K. úr nagy levegőt vett, és kimondta: ,,Egy cigánypecsenyét."
A szemközt lévő asztalnál sugdolózó fiatal pár hirtelen elhallgatott, és a zongorista is abbahagyta a játékot. Egyedül a derék, tapasztalt pincér őrizte meg nyugalmát: ,,Tessék?" - érdeklődött kedvesen, gálánsan felajánlva a javítás, az önkritika lehetőségét a megtévedt, talán fáradt, figyelmetlen, de amúgy határozottan jól öltözött, bizalmat sugárzó törzsvendégnek. ,,Egy cigánypecsenyét" - ismételte K. úr mélyen a pincér szemébe nézve, mire az alig hallhatóan felsóhajtott. A fiatal pár egyre riadtabban nézte a jelenetet, még enni is elfelejtett.
,,Csak pusztapörköltünk van, kérem" - sziszegte ridegen a pincér, de az eltökélt K. úr nem hagyta magát: ,,Remek - mosolygott barátságosan. - Én viszont egy cigánypecsenyét kérek." A pincér lopva körülnézett, talán arra gyanakodott, hogy beépített ügynökkel, esetleg uniós ellenőrrel van dolga. Eltűnődött, majd egy teátrális vállvonás után kiviharzott a konyhába. Fél órával később visszatért a vita tárgyával - főtt-sült héjas krumpliágyon, kakastaréjjal -, és odacsapta K. úr elé. A rend helyreállt, az őrlőfogak mozgásba lendültek, és a zongorista is folytatta a klimpírozást.
K. úr szép lassan, minden falatot kiélvezve megvacsorázott, a pusztapörkölt felettébb omlós, ízletes volt, régen evett ilyen jó cigánypecsenyét. Hátradőlt, majd úgy döntött, rendel magának egy kávét. Finom biccentéssel jelzett a pincérnek, aki kelletlenül, de azért odasétált. ,,Igen?" - kérdezte erőltetetten cinikus hangon, amire K. úr két, ártatlannak tetsző szóval felelve ismét lerombolta az oly nehezen kiszenvedett harmóniát. ,,Egy feketét!" - mondta. A fiatal pár és a zongorista is megmerevedett. ,,Parancsol, kérem?" - húzta fel a szemöldökét a pincér, és szakmájához méltatlan módon felemelte a hangját. ,,Kérek egy feketét" - ismételte K. úr lassan, szelíden, nyugodtan.
A pincér gúnyosan elmosolyodott. Jól van, barátocskám, most megvagy, ezt sugározta az arckifejezése, majd monológba kezdett: ,,Meg kell büntetnem önt. Vendéglátóegységünkben megsértette az Európai Unió több vonatkozó törvényét, előbb kontinensünk roma kisebbségét, majd Afrikából érkezett, színes bőrű testvéreinket gúnyolta. Tanúim vannak rá, többször is elismételte azon óhaját, miszerint pecsenyeként, feldarabolva látná legszívesebben roma polgártársainkat, majd Afrikából érkezett embertársaink és a kávé kétségtelenül sötét, khm... színe közé vont gusztustalan, rasszista párhuzamot. Előbbi miatt kétezer, utóbbiért ezer euróra büntetem, de mivel még mindig nincs nálunk bevezetve az euró, a büntetést egymillió forintban szabom ki. Ellenvetés?"
K. úr elfehéredett, úgy festett, fulladásos roham tört rá. A pincér először azt hitte, szimulál, de hamar rájött, hogy nincs szó színjátékról. Megkerülte K. urat, és néhány erőteljes hátba veréssel megoldotta az ügyet. ,,Jól van, uram?" - kérdezte előírásszerűen. A tikácsoló K. úr bólintott, majd kínkeservesen kibökte: ,,Jól, csak cigányútra ment."
A melegszívű pincér eddig megelégedett volna a pénzbüntetéssel, de látta, hogy ezzel a rasszista vadállattal már nem lehet mit kezdeni. Intett kollégájának, aki azonnal kihívta a készenléti rendőrséget. K. urat végül kávé nélkül, megbilincselve vitték el.
A lázadót természetesen gyorsított eljárásban ítélték el, és bár a jó lelkű bíró először csak hosszabb börtönbüntetés kiszabását tartotta volna indokoltnak, ám K. úr egy morbid jelenettel a bíróságot, az Európai Uniót és az egész világot vérig sértette. A tévé által is közvetített meghallgatása alatt jól láthatóan majszolt valamit, és amikor a bíró - amúgy kedvesen - arról érdeklődött, hogy ugyan min rágódik, a meggondolatlan ember azt felelte:
,,Egy Negrón, csak egy Negro van a számban."
Ott helyben, a fővárosi központi bíróság kettes termében lőtték agyon.
REGGELI VIZIT
/Elképesztő! Reggeli vizitnél a nagyképű orvos, így szólt oda a súlyosan beteg idős férfihoz: Talán adjunktus úr ha kérhetném - A bácsi erre olyat válaszolt amire senki nem számított.../
Dr Gyarmati Andrea története:
Reggeli vizit. Sétálunk, főnök, beosztottak egyaránt. Olykor megállunk egy pillanatra. Társalgás a betegekkel. Hogy vagyunk? Köszönöm jól - szokásos sablonos szöveg. A betegek fekszenek az ágyukban, mindegyikük pizsamában van. Mi állunk az ágy előtt. A beteg legyen bárki is az, hivatását tekintve akárminek a feje, kiszolgáltatott helyzetben van ott akkor abban a pillanatban. Akkor már jó adag gyerekgyakorlattal rendelkeztem, de a felnőttosztályon ezt a szituációt erőteljesen éltem meg.
Hirdetés
- Hogy van Tibor bácsi - kérdezi az egyik fekvő beteget az osztályvezető orvos.
- Köszönöm jól - jön a válasz, majd keresztnevén szólítja a doktort, szintén a bácsi szót hozzárakva.
- Jaj, itt botrány lesz! Érzem! Ám nem. A doktor úr, csupán egy helyreigazítást eszközöl, azt mondja: talán adjunktus úr, ha szabad kérnem.
- Semmi akadálya - felelt a beteg. Akkor viszont én is kérném, hogy vagy főmérnök úr, vagy igazgató úr legyek, persze csak ha ez lehetséges, mert az vagyok - sőt még azt is elárulta, hogy hol az.
Tökéletesen igaza van. Én, aki hajlamos vagyok mindent magamra húzni, ezért az egész orvostársadalom nevében szégyelltem magam. Valószínűleg ez meg is látszott rajtam.
Késő délután végzünk a műtétekkel. Behív a másodprofesszor, sajnos régen nincs már közöttünk, és azt mondja.
- Hallom, mi történt reggel. Szeretném, ha megjegyeznél valamit, mert azt is hallottam nagyon kikészültél a történettől.
Hallgatok. Ez nálam elég ritkán fordul elő, általában akkor, ha tehetetlennek érzem magam.
- Nem te hibáztál - mondja.
Tudom, meg se szólaltam, de akkor is...
- Na kislány - 29 éves voltam - hozzá képest tényleg kislány -, jól jegyezd meg, amit egy öregember tanácsol. A beteg legyen akár híres ember, akár az atyaúristen, bárhol vezető főnök, többszörös milliomos vagy szimpla hétköznapi beteg, az ágyban fekszik a félelmeivel és fájdalmaival pizsamában, vagy olykor anélkül, és kiszolgáltatott. Gyakran felkelni sem képes. Ha lekezeled, ha fölényeskedsz, ha feleslegesen okozol testi vagy lelki fájdalmat lehet, hogy van egy doktori végzettséged, de nem vagy orvos a szó igazi értelmében.
- Ne hajolj le hozzá, mert az leereszkedésnek tűnik, és az is megalázó. Ülj le az ágy szélére, vagy egy székre az ágy mellé. Mondd meg a nevedet és kérdezd meg, miképpen szólíthatod. Tekintsd partnernek. Hiszen rád bízta magát. Levetkőzik, mert kénytelen előtted. Tiszteld a méltóságát, az emberségét, a bizalmát. Ne nagyzolj, ne fölényeskedj, ne pufogtass latin szavakat, mert felesleges. Fogd meg a kezét, ha úgy látod, ez jó lehet neki, de ne tolakodj, ha távolságot kíván tartani. Ha így viselkedsz, hiteles leszel. Érted kislány?
Értettem, és megértettem, és köszönöm Imre, sokszor eszembe jutott, a gyerekekkel és persze a szülőkkel kapcsolatban is.
Emberszámba kell venni minden beteget és megadni a tisztelet ha már ők is elvárják ugyanezt, és nem lenézően beszélni velük! Remélem eljut pár orvoshoz is ez a történet!
Vass Albert: ÍGY JÓ ÉLNI!
"... Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra.
Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne.
Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson.
Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag.
Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni.."
Link
Az egyik legfontosabb tanítás:
Wass Albert: NAGYAPÁM TANÍTÁSA
- Idefigyelj - mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!
Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel.
- Idefigyelj - mondta. - Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk is! Érted?
- Értem - hebegtem megrendülve.
- Dehogyis érted - csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét, vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted?
Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek - akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is. Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet jóvá soha.
- A megbízható embert még ellensége is tiszteli - mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet építeni. A többi szemét, amit elfú a szél..."
Wass Albert: AZ UTOLSÓ TÁLTOS - magyar monda
Badacsony vén hegyén, a Balaton kék vize fölötti bazaltszikláinak üregeiben, barlangjaiban sok-sok száz évvel ezelőtt itt rejtőzködtek az Öreg Ősten utolsó hűséges szolgái és ide menekült az utolsó magyar táltos is. Sok éven keresztül élt itt barlangokban, bujdokolva a papok és német-bizánci lovagok elől. Rejtekhelye feltáratlan maradt és az Öreg Ősten hű szolgájára senki sem talált rá. A táltos már nagyon megöregedett, elhatározta, hogy elhagyja Badacsony hegyének hű védelmét és a nyugati gyepük világát elhagyva biztonságos helyre megy.
Egy szép, napsütéses téli reggel elhagyta búvóhelyét és elindult, át a Balaton vastag jegén, gyalog, nyugodtan, békésen. Tarisznya vállán, őseitől örökölt módon elkészített szárított hús és pogácsa, tűzgyújtó szerszáma. A hóna alatt vitte kincsét, amit élete árán sem adna, cserzett bőrbe csomagolva.
A tihanyi apátság őrszeme a tó jegén meglátta a magas szikár öregembert és riadóztatta a zsoldosokat. Szemük előtt lebegett a veszprémi Gerhard úr által kihirdetett vérdíj.
A tihanyi zsoldosok állig fegyverzetben, csörömpölve eredtek az öreg táltos nyomába.
Az öreg hallotta, de nem fordult hátra. Ha táltos lován lenne, akkor nem érnék utol! De az öreg nem gyorsított, nem fordult meg, csak ment és ment a saját nyugodt, biztos tempójában. Tudta, hogy élete Isten kezében van és nem ember szándékában.
A távolság csak csökkent és csökkent az üldöző zsoldosok és az öreg táltos között.
Az Öreg Ősten nem hagyta cserben hűséges szolgáját, hatalmas recsegéssel, ropogással beszakította a Balaton jegét a zsoldosok alatt, kik mind odavesztek. Az öreg biztos léptekkel ment tovább! ,,Hála néked és áldás, vizeknek Ura!" mormogta.
A nép hálából emlékezik az Öreg Táltosra, a jég ma is sokszor megreped, és ezt azóta rianásnak nevezik.
Aznap halászok adtak szállást, ételt, de az öregnek tovább kellett mennie, Keletnek. Tavaszra az Alföldet is elérte, ott a pusztai népek, testvérként vendégelték meg. Marasztalták, de az öregnek tovább kellett mennie, Keletnek.
Szíve húzta, csak húzta.
Elérte Erdély hegyeit. Melegség öntötte el, de lábai és teste nem bírta, összeesett. Egy kunyhóban tért magához. Egy asszony hajolt fölé.
- Ki vagy te, asszony? - kérdezte az öreg táltos.
- Látó vagyok, népünket gyógyítom, anyámtól tanultam - felelte a rimaasszony.
Az öreg féltette az asszonyt, mert úgy tudta, boszorkánynak kiáltják és elégetik. De a rimaasszony megnyugtatta :
- Régen nem, Kálmán király törvénybe iktatta, hogy boszorkányok nincsenek!
Az öreg megnyugodott, majd hozzátette :
- Áldja őt a Magyarok Istene!
Az öreg táltos békében maradhatott így a rimaasszonynál tavaszig.
De az öregnek mennie kellett, át Erdélyen, a Maros völgyén. Ment patak partján, hegygerincen, míg nem a hegyek és a fák az Égig nem értek. Ez Székelyföld! Az öreg táltos hazaért!
Az öreg táltos pár évig élt a székelyek között.
Észre sem vette, hogy ősi hitét, vallását ismerik a Székelyek, akik nem felejtenek és hittérítő kereszténység nem térítette el őket.
Őrzők voltak ők.
Ősi szokás szerint bocsánatot kértek a fától mikor kivágták, s állattól mikor elejtették.
Áldomást ittak, az első loccsantást az Anyaföld kapta, a tüzet földdel oltották el.
Ismerték őstörténetünket, megőrizték rovásírásunkat. Vasárnaponként lementek fa templomaikba hogy a szeretet vallása szerint hallgassák Jézus cselekedeteit.
Az Öreg Őstenük mindannyiukat egyformán szereti.
Az öreg táltos érezte, hogy hívja magához az Öreg Ősten. Kiválasztotta a Székelyek közül a legrátermettebbet, a legbölcsebbet, a legbátrabbat.
Felvitte a Székelység legmagasabb hegyére, minél közelebb Őstenéhez. Alattuk a fenyvesek, patakok, rónák, a dolgos magyar népek. Lábuk ősi földön, fejük az Égben. Ketten voltak, az Öreg Őstenen kívül senki sem hallotta szavaikat, senki sem láthatta őket.
Az öreg táltos lassú, nehézkes mozdulatokkal kicsomagolta a cserzett bőrbe tekert titokzatos tárgyat. Nem szólt, némán, nyugodtan tette. Egy kardot vett elő, markolata aranyból, pengéje fényes mint a nap. Ősi rovásírás rajta.
- Isten kardja! - kiáltott fel a Székely, ki ismerte a rovásokat.
- Géza fejedelem úr óta őrizzük, sok elődöm életével fizetett érte, de rejtekhelyét nem árultuk el.
Az öreg Táltos átadta Isten kardját a Székelynek, azzal, hogy minden évben egyszer a magas hegyre vigye fel, ott bontsa ki, tisztogassa meg és csavarja tiszta ruhába, hogy ha pedig az ő ideje is lejár, gondoskodjon új őrzőről.
A Székely átvette a kardot, fejet hajtott, és így szólt:
- Esküszöm az élő Egyistenre, a napra, a holdra, a vizekre, a szelekre a szent földre, hogy Isten Kardját életem árán is megőrzöm. Földanya ne fogadja be testemet, Vízapa lökjön ki magából, lelkem legyen átkozott, ha esküm megszegem.
Így volt ez évszázadokon át. A Székely nép azóta sokat szenvedett, de Isten kardjának gondját viselik. Esküjüket őrzőről őrzőre elmondják, pontosan úgy, ahogy azt az első őrző székely tette.
Isten kardja ma is ott van náluk, az utolsó Táltos akaratának eleget téve. Egy székely, ismeretlenül, névtelenül egy évben egyszer eltűnik székelység legmagasabb hegyén, hogy eleget tegyen fogadalmuknak.
Minden őrző tudja az utolsó táltos búcsúszavait :
,,Isten kardja csak akkor csillog majd újra és vezeti győzelemre megint a Hunok és Magyarok ivadékait, amikor egyek lesznek újra, mint a hajdani időkben, egy szándék, egy akarat, egy cselekedet, Öregisten parancsa szerint".
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Irodalom - Próza |
|
|
|
Címkék: bazaltszikláinak, polgártársainkat, felnőttosztályon, pusztapörköltünk, leérettségiztem, magyarázataival, keresztényekről, orvostársadalom, közteherviselés, helyreigazítást, kiszolgáltatott, cigánypecsenyét, őstörténetünket, járandóságomért, végighallgatott, pénzbüntetéssel, segélyezésekről, leereszkedésnek, másodprofesszor, visszamenőleges, személygépkocsi, foglalkoztatott, jogosítványomat, állampolgárként, elszállításakor, megbírságolták, törzsvendégnek, megmenthetnénk, csecsebecsénél, előírásszerűen, adótartozásait, előjegyeztetni, belepusztulunk, meggazdagodott, jóvátehetetlen, vadászpuskáját, bristoli állatkert, parkoló található, állatkerti látogatások, nagyon kedves, állatkert vezetősége, városi tanácsot, másik parkoló, választ küldte, állatkert jelezte, város alkalmazottja, tanács pedig, spanyol vagy, nyugdíjas életet, állatkert parkolójában, parkolási díjakat, összeg több, TANULSÁGOS TÖRTÉNETEK, MEGTERVEZETT NYUGDÍJ, London Times, MOCSKOS CSAVARGÓ, Jeremiah Stepek, Jeremiah Step, Ekkor Jeremiah, Akkor Jézus, SÁNTA KISKUTYA, IGAZI PEDAGÓGUS, IGAZSÁG NEM MÁSIK OLDALON VAN, Muhammed Kölnbe, Erre Muhammed, Fritz Schultz, AMIKOR ISTEN NŐT TEREMTETTE, Amikor Isten, MENNYIRE ÉRTÉKES…, AUSZTRÁL NYUGDÍJ, BOZÓTOS KERT PERE, Nemzetközi Zöld, Mónika Show-ban, Azért Vannak Zöld, Egyenlő Esélyeket Az Anti-Zöldekkel, TÖRTÉNET BARÁTAIMNAK, Mező Gábor, Európai Unió, Megkerülte, Európai Uniót, REGGELI VIZIT, Gyarmati Andrea, Vass Albert, Wass Albert, NAGYAPÁM TANÍTÁSA, UTOLSÓ TÁLTOS, Öreg Ősten, Öreg Táltosra, Elérte Erdély, Magyarok Istene, Öreg Őstenük, Öreg Őstenen, Isten Kardját,
|
|
Offline
